A SCIO jelenlegi verziója 20 éves háttére vetíthető vissza, mely világszintű kutatásokra, és tapasztalatokra építkezik. Ezek az információk természetesen mások, mint a klinikai vizsgálatok eredményei (CT, MR, Ultrahang, Röntgen, Labor stb.), mivel az az energetikai testünkre fókuszál, ami egy teljesebb nézőpontot kínál.

Használata

A SCIO univerzális elektrofiziológiai biofeedback rendszerként használjuk. A SCIO következő nyolc univerzális tételből épül fel, amely egyben a SCIO funkciója is:

1. Stressz-csökkentés és Életmódbeli Stresszfaktor Kérdőív;
2. Egyszerű EEG (elektroenkefalográfia) biofeedback agyhullám stressz-csökkentés;
3. 3 pólusú EKG (elektrokardiológia), egyszerű szívműködés, és biofeedback stressz-csökkentés;
4. EMG (elektromiográfia), egyszerű izom-rehabilitáció;
5. GSR (galvanikus bőrreakció) biofeedback, és TVEP [bőrön keresztüli voltametrukusan kiváltott feszültség] biofeedback (elektrofiziológiai reakcióképesség);
   
   Mivel a GSR biofeedback egy microcurrent voltammetric stimulációt igényel a GSR méréséhez, a microcurrentnek a következő másodlagos funkciókat kell tartalmazza, amely funkciója a biofeedback körfolyamaton/hurkon keresztül hajt végre:
    
6. Transzkután elektromos ideg stimuláció (MENS) a fájdalom csökkentése a kibernetikus biofeedback körfolyamatban/hurokban;
7. Trauma vagy sebgyógyulás a biofeedback körfolyamatban/hurokban;
8. Globális voltametrikus töltés stabilitás a biofeedback körfolyamatban/hurokban.

Mindezen funkciók kombinációja egy univerzális elektrofiziológiai biofeedback rendszert alkot, amely a következő kezelésekre alkalmas:

• stressz kimutatása, és csökkentése,
• sérülésből, izomgyengeségből, vagy izomtónusból eredő izom-rehabilitációs kezelés,
• fájdalom csökkentése (MENS [microcurrent Transzkután elektromos ideg stimuláció]),
• trauma és/vagy sebgyógyulás,
• töltés stabilitási kiegyensúlyozatlanság javítása, és redox-potenciál egyenirányítása.

Mi a biofeedback?

A Biofeedback egy olyan gyógykezelő technika, melynek során az emberek erősíthetik egészségüket testük tudatos, és tudat alatt érkező rezgései által. Már akaratlanul, önmagunk is használjuk a biofeedback-et, akkor pl., amikor megmérjük a lázunkat, vagy ráállunk a mérlegre. A klinikai dolgozók komplex biofeedbackos készülékekre hagyatkoznak, leegyszerűsítve hasonlóan, mint amikor mi a lázmérőre, vagy mérlegre hagyatkozunk. A készülékek nagyobb érzékenységgel és pontossággal képesek megállapítani a vizsgált személy belső test-funkcióit, mint azt a páciens tehetné. Az így mért infomáció már értékelhető. Mind a kezelő személy, mind a páciens arra használja, hogy kalibrálja és irányítsa a gyógyítási folyamatokat.
A páciensek számára a biofeedback lehetővé teszi, hogy „lássák” és „hallják” a testükben zajló folyamatokat. Egy általánosan használt készülék pl. az izmok által keltett elektromos jeleket veszi, majd azokat lefordítja számunkra is érthető nyelvre, ezzel aktivál egy fényjelzést, vagy beindít egy hangjelzést, amikor az izmok feszessége megnő.

Hogyan használjuk a biofeedbackt napjainkban?

A pácienseknek gyakran tanítatnak egyfajta relaxációs gyarkorlatot. Néhányan megtanulják azonosítani a körülményeket, melyek kiváltják a tüneteket. Talán még arra is megtaníthatók, hogyan kerüljék el, vagy küzdjék le a stresszhelyzeteket. Sokuknak azt tanácsolják, hogy változtassanak szokásaikon, és néhányuk sepciális technikákat sajátítanak el az önkontrol eléréséért. A biofeedback nem képes a betegségeket kúrálni, vagy magától egészségessé tenni a beteget. Ez egy eszköz a sok közül, ami elérhető a professzionális palettán. Emlékezteti a fizikusokat, hogy a viselkedés, gondolatok, és érzések mind mind erőteljesen befolyással vannak a fizikai egészségi létre. A biofeedback segít a páciensnek és az orvosnak is, hogy megértsék: csapatként kell együtt dolgozniuk.

Hogyan is működik...

A legtöbb beteg, aki már profitált a biofeedbackból képes relaxálni ás befolyásolni a viselkedést. A legtöbb tudós hiszi, hogy a relaxáció kulcsfontosságú komponense a biofeedbackos kezelésnek legyőzendő a rendellenességeket, melyeket a stressz okoz. Okfejtésük azon alapszik, hogy milyen hatása van a stressznek a szervezetre. Dióhéjban, az érv így hangzik: A stresszhelyzetek erős érzelmeket keltenek, amelyek bizonyos fizikai reakciót váltanak ki. A legtöbbjét ennek a szimpatikus idegrendszer irányítja, az idegszövetek olyan hálózata, ami segít felkészíteni a szervezetet a vészhelyzetekre „megszoksz, vagy megszöksz” alapon.

A vészhelyzetekre adott tipikus válaszreakció-minta akkor bukkant fel, amikor az emberek leginkább fizikai fenyegetésnek voltak kitéve. Habár a fenyegetések ma már elég ritkán fizikaiak, a test mégis úgy reagál, mintha az lenne. A pupillák kitágulnak, hogy több fény juthasson be. Izzadni kezdünk, csökkentvén a bőrsérülések esélyét; a véredények összeszűkülnek a bőr közelében, hogy csökkentség a vérzést, míg az agyban, és az izmokban kitágulnak, hogy felerősítsék az oxigénellátást. A szív gyorsabban ver, és a vérnyomás is megnő.

Normális esetben az ember lenyugszik, amikor a stresszhelyzet elmúlik, pláne, ha még tettünk is ez érdekében. Pl., képzeljük el, hogy egy sötét utcában sétálunk és azt halljuk, hogy valaki felénk fut. Megijedünk. A test felkészül az esetleges támadás elkerülésére, vagy a gyors futásra. Amikor sikerül elmenekülni, fokozatosan megnyugszunk.

Az egy másik eset, ha dühösek leszünk a főnökünkre. A testünk talán felkészül az esetleges harcra, de mivel valószínüleg meg akarjuk tartani az állásunkat, megpróbáljuk legyűrni a haragos érzéseket. Hasonlóan, amikor úton hazafelé dugóba kerülünk, nincs mód, hogy elkerüljük azt. Ezek a helyzetek is kiválthatnak betegséget. A test felkészült a cselekvésre, de nem tudjuk megtenni. Mindenki különböző módon válaszol a stresszhelyzetekre. Egyesekben, pl. a vérnyomás megnő, míg más értékek normálisak maradnak. Sok szakember hiszi, hogy ezek a stresszre adott individuális fizikai reakciók idővel szokássá válhatnak. Amikor a szervezet repetitíve ki van téve ennek, egyes funkciók permanensen túlreakciókká válhatnak, tulajdonképpen valós szöveti károsodás következhet be.

A biofeedback célja gyakran a szokások megváltoztatása, amit a stresszhelyzetekre adunk, melyek fájdalamat, vagy betegséget okozhatnak. A klinikusok legtöbbje úgy gondolja, hogy betegeink egy része elfelejtette, hogyan is kell ralaxálni. A fizikai válaszreakciók, mint pl. a bőr hőmérséklet, vagy izomfeszesség iránymutatóak, és segítenek a kliensnek felismerni a nyugalmi állapotot. A biofeedbackos időszak eredményei szintén hathatnak úgy, mint egyfajta jutalom a feszültség csökkentésére. Olyan, mint amikor a zenetanár fehúzott szemöldökét mosolyra cseréli, mihelyst a nebuló a helyes akkordokat játsza.

A biofeedback általában a személyben zajló biológia információ prezentációjaként definiált, mint pl. szívritmus, ezáltal tudatában lehetünk a belsőnk működésének. A biofeedbackos tréning azt jelenti, hogy felhasználjuk ezt az információt, hogy megtanuljuk a feltérképezett biológiai folyamatok önszabályozását.