Az írisz, vagyis a szivárványhártya az emberi szervezet legérzékenyebb része. Az örökletes tényezők, belső szervi megbetegedések, toxikus anyagok, stressz helyzetek különböző nyomokat, jeleket hagynak rajta. A diagnoszta a nyomok vizsgálata alapján következtetni tud a szervezet állapotára.

A vizsgálat elve a következő

A fényforrás lehet nagyítós íridoszkóp, bármilyen szemnek elviselhető, de elegendő fényt adó lámpa, digitális kamera, fényképezőgép. A szivárványhártya minden egyes része valamilyen – eddig még egészen ki nem derített – módon kapcsolatban áll a belső szervekkel. A megfigyeléseket írisztérképekkel vetik össze, amik az íriszt számos zónára osztják. Azt, hogy melyik rész melyik szervvel kapcsolatos, tisztán tapasztalati úton határozták meg a különböző betegségben szenvedő páciensek vizsgálata során. Ha a szivárványhártyán valamelyik szervünk zónájában lakunák (latin: üreg, bemélyedés, gödör) pigment-foltok (sötétebb színű felületek) vagy más jelek vannak, amelyek eltérnek a hártya többi részétől, akkor ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy az adott belső szervben valami nincs rendben. Az íriszdiagnosztika valójában optikai reflexológia.

Az íriszdiagnosztika eredete Ahogy azt az alábbiakban is olvashatjuk a szem vizsgálata igen régi tudomány. Tutanhamon sírjában két 50 méteres papirusztekercset találtak, melyet a fáraó orvosa készített annak jobb és bal szeméről. Már az ókori görögök is alkalmazták az egészségi állapot felmérésére. Évszázadokkal ezelőtt a pásztorok is alkalmaztak efféle „diagnosztizálást” a juhok, tehenek, lovak és más háziállatok "szeméből" következtettek azok betegségeire. Az íriszdiagnosztika elveinek (például a homolateralitásnak) az első leírását a Chiromatica Medica tartalmazza, amit 1665-ben jelentetett meg. Ebben még nem szerepelt az íriszdiagnosztika kifejezés, azonban ez a kifejezés nem is fedi a valóságot, hiszen nem diagnózisról van szó, hanem állapotfelmérésről. Az Egyesült Államokban az 1950-es években terjedt el az íriszdiagnosztika, amikor egy Bernard Jensen nevű amerikai kiropraktikus oktatni kezdte a saját változatát.

Az íriszdiagnosztika magyar vonatkozása

Az 1800-as években egy magyar kisfiú, Péczely Ignác, erdei kalandozásai során meglőtte egy bagoly lábát, és a bagoly íriszének alsó részén, rövid idő elteltével egy csíkot látott megjelenni. Ezt az eseményt nem felejtve, később, orvosprofesszorként az általa vezetett kórházban figyelmesen tanulmányozta betegeinek íriszét. Ezen megfigyelései alapján írta meg az első magyar nyelvű iridológiai könyveket, melyek a mai napig értékes információhordozók számunkra. Az Augendiagnostik (szemdiagnosztika) kifejezést is ő vezette be.
Az Első Nemzetközi Íriszdiagnosztikai Kongresszuson Péczely unokaöccse, Dr August von Péczely kitalációnak nevezte a történetet, és azt állította, hogy efféle csíkok nem figyelhetőek meg. Aki nem tudja elemezni a funkcionális elváltozásokat, az csak csíkokról tud beszélni, ami valóban nincs, mert ha az energia/funkciókörök helyreállnak nem látható a nyoma semmiféle elváltozásnak, még a lábtörésnek sem, hiszen helyreállt a működés a törés ellenére is.

Álljon itt egy részlet a Bibliából

„Ha a te szemed tiszta, a te egész tested fénnyel teli, ha a te szemed gonosz, tested is a sötétség uralja.”

Diagnosztizálás?

Az Íriszdiagnoszta jogkörét tekintve nem nevezheti meg a betegségeket, bár azokat az írisz 95%-os biztonsággal tükrözi. Az írisz vizsgálata szó szoros értelmében nem nevezhető „diagnosztizálásnak” sokkal inkább állapotfelmérésnek, annak ellenére, hogy a köztudatban így szerepel. Az íriszdiagnosztikai vizsgálathoz kiváló megvilágítás szükséges, szabad szemmel nem láthatóak a jelzések.

Mit olvashatunk ki az íriszből?

Az örökletes tényezők, a belső szervi megbetegedések, a toxikus anyagok, a stresszhelyzetek különböző nyomokat, jeleket hagynak az íriszen. A vizsgálat során felismerhetők: méreganyag lerakódások típusai, telephelyeik, krónikus- vagy akut hurutok, gyulladások, kimerültségek, meszesedések, kőképződési hajlamok, kiválasztási rendellenességek, anyagcsere folyamatok zavarai és azok okai, ásványi anyag és vitaminhiányok, elzáródások és törésvonalak, váladék felhalmozódások, hegek, ciszták, egyéb elváltozások, állapotok testünk bármelyik szervénél.

Precíz szervtérkép alapján következtetni lehet a teljes szervezet működésére, az energiaszintre éppúgy, mint a szerzett tulajdonságokra, betegségekre.

A többi diagnosztikai eljáráshoz hasonlóan egyes problémák jobban, mások kevésbé olvashatóak ki a vizsgálat során. Jól kivehetőek például a gerinc, gyomor, szív, petefészek és prosztata megbetegedései, de kevésbé látszik a cukorbetegség, asztma, reuma, s ami a legfontosabb, írisz-diagnosztikával nem lehet megállapítani a rosszindulatú daganatok meglétét vagy hiányát.

Miért és mikor javasoljuk Önnek az Iriszdiagnosztikát?

Rövid idő alatt, minden szokásos és hosszadalmas procedúra nélkül szinte teljes képet kap arról, milyen állapotban vannak belső szervei, az ideg- és immunrendszere. Az írisz-diagnosztikai vizsgálattal sokszor olyan betegségeket is ki lehet mutatni, amelyek szokványos módszerekkel nem észlelhetők, illetve tünetmentesen zajlanak le. Gyakran még az is megtudható, milyen kihatással vannak jelenlegi egészségi állapotára korábban elszenvedett betegségei, genetikailag mire fogékony, azaz milyen betegségektől kell a jövőben óvakodnia, illetve hogyan kerülheti el őket. Tehát jó módszer a betegségek megelőzéséhez, az öngyógyító képesség fejlesztéséhez, elváltozás esetén ajánlatot tesz a szükséges további vizsgálatokra: szakorvos, röntgen, ultrahang, labor, stb.

Hogyan történik a vizsgálat?

Maga a vizsgálat fájdalommentes, ártalmatlan, bármikor és bármilyen gyakorisággal elvégezhető. A szem szivárványhártyájának színeiből, rajzolataiból fényvizsgálattal megállapítható szervezetének egészségi állapota. Az íriszdiagnosztikai vizsgálathoz kiváló megvilágítás szükséges, szabad szemmel nem láthatóak a jelzések.

A páciens közvetlen előttünk foglal helyet, lehetőség szerint azonos magasságban velünk. Először a szem környékét, majd az arc redőit, a bőr állagát, a haj színét, sűrűségét figyeljük meg, majd az írisz következik, és az információkat mindig rögzítjük. Megfigyeljük az írisz színét, sűrűségét, rajzolatait, apró mintáit, azok pontos elhelyezkedéseit.
Az íriszről készült felvételt és annak kiértékelését a vizsgált személy is nyomon követheti, a diagnoszta segít értelmezni a képen látottakat.